Sziasztok!
Nemhittem, hogy egy új blogba fogok majd, de amint látjátok újra ittvagyok, viszont nem egyedül. Társírom Tifani segítségével fogtam neki ennek a történetnek. Kissé más,mint amit megszoktatok tőlem, de remélem így is tetszeni fog! Mindkettőnk nevében Kellemes Húsvéti Ünnepeket szeretnék kívánni! Élvezzétek ki azt a pár napot ami még a szünetből van, és olvassatok minket!
~Cloe szemszöge~
- Gyere már ki - dörömbölök a fürdőszoba ajtaján hasztalan. Szabi kora reggel beszabadult és most bármennyire is szeretnék nem törthetem rá az ajtót. Szűk limitkeretünk nem engedi meg ezt a kis kiruccanást. Pest belvárosávan élünk lassan már 3 éve. Kezdetben a szüleim nem igazán örültek neki,hogy egy hippire és egy srácra váltom a falusi életetet, de végül belementek. Így kerültem én két hülye közé. Vivi már rég átkéreckedett a szomszédhoz, mondván ő nem késik el egy önimádó majom miatt, így egyedül maradtam. - Szabi ha nem vagy hajlandó kijönni rádtöröm az ajtót! - vetettem be végső elkeseredettségemben.
- Sosem tennéd - vonszolta ki végre magát, hozzátennem egy bokszerben.
- Látom még nem jött meg a zsebpénzed - kiáltottam utána miközben becsuktam az ajtót. A gyors készülésemnek hála mindannyian időben értünk oda az iskola elé, bár Szabit nem volt könnyű meggyőznöm,hogy vegyen fel egy inget, egész egyszerűen egy szál gatyában lépett ki az albérletből.
- Ne legyél gyerekes!
- Önmutogató majom - ismételgette folyamatosan Vivi szemforgatva.
- Az élet csúnya játékot űz velem - sóhajtott miközben belebújt az ingbe - két győnyörű bár annál féleszűbb teremtményt zúdított a nyakamba. - gondolkozott el hangosan. Hamar rájött,hogy ez nem volt jó ötlet, mert a két féleszű éppen feléje tartott. - Győnyörű és rettenetesen okost akartam mondani - hátrált meg. Ezzel így jobban megbarátkoztunk a kora reggeli órákban bár Szabi is rájött, hogy ennek a későbbiekben folytatása lesz. A nafényben sétálva boldogan vettem tudomásul,hogy egy jó napot tölthetek majd el amikor barátom elkezdett nyafogni. - Nincs kedvem Debrecenbe menni.
- Szabi ha most azonnal nem hagyod ezt abba tényleg itthagyunk.
- Megyek legalább addig felszedek egy nőt - vonult el,mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Igazából nem lep meg túlzottan,hogy pár perccel később egy szőke csaj agyát húzta. Minden héten különböző csajok járkálnak az albérletben reggelente, és ilyenkor rendszerint el kell játszanom Szabi barátnőjét, hogy az egyéjszakás cicababák lekopjanak. Nem túl hálás szerep, de még mindig jobb, mint a nyávogásuk hallgatni. Vivi értetlenül szemlélte a történteket, és továbbra sem tudta felfogni a fiú,hogy képes ilyenekre. Végül nagynehezen ugyan, de kikötöttünk az iskola udvarán, ahol persze egy újjabb reggeli vita várt ránk. Az osztály fele még nem érkezett meg akik azonban mégis sikeresen felkeltek kómásan bólintottak bármire amit mondtak nekik. Így sikerült Szabinak egy órán belül 6 csajt is rávennie egy újjabb kalandra. Csodásan indult a reggelünk. A buszra felérve természetesen Vivi és Szabi is mellém szeretett volna telepedni, így ezzel is elszórakoztunk egy ideig. Végül a fiú sértődötten hátravonult így Vivivel minden gond nélkül élveztük a 3 órás utat.
Ahogy végre kiléptünk a friss levegőre megcsapott a semmivel össze nem téveszthető almás - fahéjas illat. Szabi a vállamon pihentette az állát miközben a várost szemlélte.
- Nem tetszik ez a város Baba - rázta meg a fejét. A beceneven már fent sem akadtam. Mikor beköltöztem Szabi állandóan Barbie Babának nevezett a viselkedésen miatt. Aztán ahogy a barátságunk elmélyült egyszerűen elkezdett babának hívni. Egy ideig megpróbáltam lebeszélni róla, végül megmaradtam Szabi "babájának".
- Még nem is láttad - fordultam meg,hogy szembeállhassak vele. Barna tincsei katonás rendben álltak a rengeteg zselétől, barna szeme fáradtan pásztázta a környéket. A fehér ingen amit ráerőltettem egy apró folt éktelenkedett feltehetőleg kóla. - Mit csinál az inggel? - bukott ki belőlem, akárcsak egy aggódó anyuka.
- Máté ráborította a kólát miközben Petivel akciózott - rántott egyet a vállán. Nos igen Máté és Peti az osztályunk "szenzációi". Még éppencsak elkezdtük a gimit amikor a két fiú rájött mit is érez egymás iránt és összejöttek. Azóta nemigazán zavartatják magukat. Lehetünk bárhol, ők kinyilvánítják az érzéseiket legyen szó bármiről. Gyakran nevezik a csapatunk huligánoknak a két fiú miatt, de ezt már nagyjából megszoktuk.
- Cloe gyere ide! - kiáltott utánam a tanárnő. Akaratomon kívül azonnal elkezdtem gondolkodni mi rosszat tehettem. A buszon Vivivel egész hangosan üvölttettük a zenét, de szigorúan csak fülesen keresztül. Szabi miatt most nem én feleltem, mert egész messze ült tőlem. - Még ma ha lehet!
- Elnézést tanárnő.
- Nah most,hogy végre idetaláltál, szeretnélek megkérni egy apróbb szívességre. Bár kevesen tudják, Debrecenbe nem csak egy külön kirándulás miatt jöttünk. Egy cserediák jön majd hozzánk és tulajdonképpen ezért tévedtünk ebbe a városba. Az iskola itt szállásolta el, ám tekintetbe véve, hogy az iskola heteken belül elkezdődik Pestre kell,hogy költözzön. A kollégium telítve van ezért arra gondoltunk,hogy amíg nem szerzünk helyet neki, addig esetleg a te, illetve a ti albérletetekben lakhatna.
- Tanárnő nem szeretném elkeseríteni, de nálunk sem sok a hely.
- Kérlek Cloe. Te vagy az egyetlen reményünk. Mégsem mondhatjuk azt a francia fiúnak,hogy nem tudjuk elvinni a fővárosba. - csóválta a fejét csalódottan.
- Valahogy megoljuk. Majd kicsit összébbhúzzuk magunk - mosolyodtam el kényszeredetten bár a válasz ellen minden porcikám ellenkezett.
- Szuper! - csapta össze a kezét majd felém tartott egy papírfecnit. - Erre a címre kellene elmenned.
- Természetesen - mosolyodtam el újra. - Magammal vihetem Szabit? - kiáltottam a tanárnő után.
- Felőlem - legyintett hanyagul, majd Debrecen érdekességeiről kezdett hadoválni az osztálynak.
- Szabi - húztam el a kezénél fogva a fiút egy újjabb lány kezei közül. Bocsánatkérően mosolyogtam az elesett csajra, majd Szabira pillantottam.
- Hová megyünk? Nem ismerem az itteni szállodákat - jelent meg perverz mosoly az arcán. Egy szemforgatással ajándékoztam meg.
- Egy cserediákot szedünk össze aki mostantól nálunk fog lakni - hadartam le gyorsan.
- Dögös? - csillant fel azonnal a szeme.
- Egy fiúra nem mondanám,hogy dögös, de te tudod - nevettem fel.
- Komolyan eg fiú?
- Ne légy féltékeny! Most viszont segíts merre menjünk - mutattam felé a címet.
- Baba szerinted én tudom merre kéne menni? Gyakran még Pesten is eltévedek, nemhogy itt.
- Nagy segítség vagy - sóhajtottam,majd odaléptem egy bácsihoz útbaigazításért. A bácsi készségesen elmondta hol melyik villamosa kell felszállnunk,hogy a belvárosba jussonk. Hamar megbántam,hogy magammal hoztam a barátom, mert esküszöm rosszabb volt,mint egy óvodás. Végül lekötötte magát egy újjabb szépség mellett akitől nagy nehezen sikerült csak elrángatnom. Végül a panel ház előtt állva újjabb probléma merült fel,ugyanis foggalmunk sem volt, hol találjuk meg a cserediákot.
- Látom még nem jött meg a zsebpénzed - kiáltottam utána miközben becsuktam az ajtót. A gyors készülésemnek hála mindannyian időben értünk oda az iskola elé, bár Szabit nem volt könnyű meggyőznöm,hogy vegyen fel egy inget, egész egyszerűen egy szál gatyában lépett ki az albérletből.
- Ne legyél gyerekes!
- Önmutogató majom - ismételgette folyamatosan Vivi szemforgatva.
- Az élet csúnya játékot űz velem - sóhajtott miközben belebújt az ingbe - két győnyörű bár annál féleszűbb teremtményt zúdított a nyakamba. - gondolkozott el hangosan. Hamar rájött,hogy ez nem volt jó ötlet, mert a két féleszű éppen feléje tartott. - Győnyörű és rettenetesen okost akartam mondani - hátrált meg. Ezzel így jobban megbarátkoztunk a kora reggeli órákban bár Szabi is rájött, hogy ennek a későbbiekben folytatása lesz. A nafényben sétálva boldogan vettem tudomásul,hogy egy jó napot tölthetek majd el amikor barátom elkezdett nyafogni. - Nincs kedvem Debrecenbe menni.
- Szabi ha most azonnal nem hagyod ezt abba tényleg itthagyunk.
- Megyek legalább addig felszedek egy nőt - vonult el,mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Igazából nem lep meg túlzottan,hogy pár perccel később egy szőke csaj agyát húzta. Minden héten különböző csajok járkálnak az albérletben reggelente, és ilyenkor rendszerint el kell játszanom Szabi barátnőjét, hogy az egyéjszakás cicababák lekopjanak. Nem túl hálás szerep, de még mindig jobb, mint a nyávogásuk hallgatni. Vivi értetlenül szemlélte a történteket, és továbbra sem tudta felfogni a fiú,hogy képes ilyenekre. Végül nagynehezen ugyan, de kikötöttünk az iskola udvarán, ahol persze egy újjabb reggeli vita várt ránk. Az osztály fele még nem érkezett meg akik azonban mégis sikeresen felkeltek kómásan bólintottak bármire amit mondtak nekik. Így sikerült Szabinak egy órán belül 6 csajt is rávennie egy újjabb kalandra. Csodásan indult a reggelünk. A buszra felérve természetesen Vivi és Szabi is mellém szeretett volna telepedni, így ezzel is elszórakoztunk egy ideig. Végül a fiú sértődötten hátravonult így Vivivel minden gond nélkül élveztük a 3 órás utat.
Ahogy végre kiléptünk a friss levegőre megcsapott a semmivel össze nem téveszthető almás - fahéjas illat. Szabi a vállamon pihentette az állát miközben a várost szemlélte.
- Nem tetszik ez a város Baba - rázta meg a fejét. A beceneven már fent sem akadtam. Mikor beköltöztem Szabi állandóan Barbie Babának nevezett a viselkedésen miatt. Aztán ahogy a barátságunk elmélyült egyszerűen elkezdett babának hívni. Egy ideig megpróbáltam lebeszélni róla, végül megmaradtam Szabi "babájának".
- Még nem is láttad - fordultam meg,hogy szembeállhassak vele. Barna tincsei katonás rendben álltak a rengeteg zselétől, barna szeme fáradtan pásztázta a környéket. A fehér ingen amit ráerőltettem egy apró folt éktelenkedett feltehetőleg kóla. - Mit csinál az inggel? - bukott ki belőlem, akárcsak egy aggódó anyuka.
- Máté ráborította a kólát miközben Petivel akciózott - rántott egyet a vállán. Nos igen Máté és Peti az osztályunk "szenzációi". Még éppencsak elkezdtük a gimit amikor a két fiú rájött mit is érez egymás iránt és összejöttek. Azóta nemigazán zavartatják magukat. Lehetünk bárhol, ők kinyilvánítják az érzéseiket legyen szó bármiről. Gyakran nevezik a csapatunk huligánoknak a két fiú miatt, de ezt már nagyjából megszoktuk.
- Cloe gyere ide! - kiáltott utánam a tanárnő. Akaratomon kívül azonnal elkezdtem gondolkodni mi rosszat tehettem. A buszon Vivivel egész hangosan üvölttettük a zenét, de szigorúan csak fülesen keresztül. Szabi miatt most nem én feleltem, mert egész messze ült tőlem. - Még ma ha lehet!
- Elnézést tanárnő.
- Nah most,hogy végre idetaláltál, szeretnélek megkérni egy apróbb szívességre. Bár kevesen tudják, Debrecenbe nem csak egy külön kirándulás miatt jöttünk. Egy cserediák jön majd hozzánk és tulajdonképpen ezért tévedtünk ebbe a városba. Az iskola itt szállásolta el, ám tekintetbe véve, hogy az iskola heteken belül elkezdődik Pestre kell,hogy költözzön. A kollégium telítve van ezért arra gondoltunk,hogy amíg nem szerzünk helyet neki, addig esetleg a te, illetve a ti albérletetekben lakhatna.
- Tanárnő nem szeretném elkeseríteni, de nálunk sem sok a hely.
- Kérlek Cloe. Te vagy az egyetlen reményünk. Mégsem mondhatjuk azt a francia fiúnak,hogy nem tudjuk elvinni a fővárosba. - csóválta a fejét csalódottan.
- Valahogy megoljuk. Majd kicsit összébbhúzzuk magunk - mosolyodtam el kényszeredetten bár a válasz ellen minden porcikám ellenkezett.
- Szuper! - csapta össze a kezét majd felém tartott egy papírfecnit. - Erre a címre kellene elmenned.
- Természetesen - mosolyodtam el újra. - Magammal vihetem Szabit? - kiáltottam a tanárnő után.
- Felőlem - legyintett hanyagul, majd Debrecen érdekességeiről kezdett hadoválni az osztálynak.
- Szabi - húztam el a kezénél fogva a fiút egy újjabb lány kezei közül. Bocsánatkérően mosolyogtam az elesett csajra, majd Szabira pillantottam.
- Hová megyünk? Nem ismerem az itteni szállodákat - jelent meg perverz mosoly az arcán. Egy szemforgatással ajándékoztam meg.
- Egy cserediákot szedünk össze aki mostantól nálunk fog lakni - hadartam le gyorsan.
- Dögös? - csillant fel azonnal a szeme.
- Egy fiúra nem mondanám,hogy dögös, de te tudod - nevettem fel.
- Komolyan eg fiú?
- Ne légy féltékeny! Most viszont segíts merre menjünk - mutattam felé a címet.
- Baba szerinted én tudom merre kéne menni? Gyakran még Pesten is eltévedek, nemhogy itt.
- Nagy segítség vagy - sóhajtottam,majd odaléptem egy bácsihoz útbaigazításért. A bácsi készségesen elmondta hol melyik villamosa kell felszállnunk,hogy a belvárosba jussonk. Hamar megbántam,hogy magammal hoztam a barátom, mert esküszöm rosszabb volt,mint egy óvodás. Végül lekötötte magát egy újjabb szépség mellett akitől nagy nehezen sikerült csak elrángatnom. Végül a panel ház előtt állva újjabb probléma merült fel,ugyanis foggalmunk sem volt, hol találjuk meg a cserediákot.
☆Folytatás következik:
-Elég neked az,hogy ittvagyok és adósságom rögtön semmibe vész - mosolyodott el huncutul egészen addig míg bele nem bokszoltam a vállába.
-Egoista vagy. Igaza van Vivinek. Ki kell tennünk téged az albérletből. Nikonak így legalább lesz helye.
- Esküszöm egy hétig én mosogatok és főzök sőt még mosok is!
-Egoista vagy. Igaza van Vivinek. Ki kell tennünk téged az albérletből. Nikonak így legalább lesz helye.
- Esküszöm egy hétig én mosogatok és főzök sőt még mosok is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése