Sziasztok!
Egy apró húsvéti ajándékkal szeretnénk kedveskedni nektek. Remélem mindenkinek jól telik majd ez a pár nap ami még a szünetből van. Köszönjük a sok pozitív visszajelzést a történettel kapcsolatban! Vigyázatok magatokra és továbbra is olvassatok minket!
~ Cloe szemszöge ~
Szeréncsénkre egy lány baktatott ki, és egy kis Szabis bájjal azonnal kiszedtük belőle,hol találhatjuk a francia barátunk.
- Szabi te érted a franciát? - érdeklődtem,mert bár eddig el voltunk fogalalva azzal,hogyan néz ki arra egyikünk sem gondolt, hogyan értjük meg majd egymást. Bár mindketten folyékonyan beszélünk angolul ez egy franciával szemben nem biztos,hogy előny.
- Hátha megérti a magyart - gondolkozott el - ha nem akkor elmutogatom neki mit is akarok tőle - dobta be az ötletet. Kár,hogy Szabinál egy 5 éves kiskölyök is jobban mutogat,de ezt nem tettem szóvá. Végül a 4.emeleten kénytelenek voltunk megállni. Miért nem tettek ebbe a házba liftet?? Illedelmesen bekopgtam az ajtón,amit egy kislány nyitott ki.
- Anyaaa valaki jött - kiáltotta el magát, és nemsokkal később egy 30-as évei elején járó hölgy lépett mellé.
-Gondolom Nikohoz jöttetek - mosolyodott el kedvesem,majd valamit bekiabált valószínűleg franciául. A szobából előszőr a srác lépett ki. Ébenfekete haján megcsillant a napfény szemei pedig elég dühösen villogtak. Valamit magyarázott, de semmit sem értettünk mondandójából. Hát.. Nehéz lesz így együtt lakni. Végül hatalmas csörömpölésre kaptam fel a fejem. Niko a böröndjeit rángatva akart kiférni a vékonyka kis ajtón,ami valljuk be lehetetlen, ezért ahogy a böröndök kiszabadultak a srác hasraesett. Az előtte heverő szilánkokból ítélve valami törékeny is a földhöz csapódott az esés következtében. Szegény Niko esetlenül próbálta összekapkodni a kishullott cuccait, miközben annyira zavarban volt,hogy remegett a keze. Felkaptam pár előttem lévő cuccát és a bőröndbe helyeztem. Niko hálásan elmosolyodott,majd a kislányra tekintett. Gyors puszit nyomott az arcára, majd a nőt is megpuszilta,miközben továbbra is franciául beszélt.
- Bocsánat, hogy így megzavarom a búcsúzkodást, de tud magyarul vagy esetleg angolul a srác? - nézett értetlenül Szabi akit feltehetőleg zavart,hogy nemérti miről szól a társalgás.
- Jajj, sajnálom a nagy kapkodásba elfeledkeztem. Nagy Evelin - nyújtott kezet,mire mindketten megráztuk és bemutatkoztunk. - Nos Niko pár magyar szót már megért,amit Panna tanított neki, de leginkább francia és angol szavakat használ. Értitek valamelyik nyelvet?
- Folyékonyan beszélünk angolul, a franciával pedig valahogy elboldogulunk. - bólintottam majd hátráltam egy lépést,jelzve, hogy itt az ideje a távozásnak. Niko kedvesen intett egyet, majd immáron a bőröndöket egyesével kicipelve az ajtón elindultunk megkeresni a többieket. Gyorsan küldtem egy üzenetet Vivinek,hogy nemsokára ottvagyunk egy cuki franciával amire természetesen csak egy röhögős smilet küldött vissza.
- Segíts már szegénynek! - parancsoltam rá Szabira,aki elhúzta a száját,majd elvette a kissebbik bőröndöt és látványosan szenvedni kezdett.
Örülök,hogy meet - szólalt meg némi hallgatás után. ( meet - találkozni)
- Mi is - mosolyodtam el majd a másik srácra pillanatottam. Játszotta a macsót, hogy ő márpedig milyen nagy és menő, de nem sokáig bírta. Végül elnevette magát és beszélgetésbe elegyedett újdonsült barátunkkal. A főtérre érve hamar megpillantottuk unott társaságunk. Martin éppen a szökőkút vizében parádézott, Petiék újjabb szeretetnyílvánulást mutattak be, Vivi pedig valami színes italt kortyolgatott ami feltehetőleg jégkása volt, ezért azonnal letámadtam hol vette.
- A sarki boltban adták - tette fel a kezét védekezően,nekem pedig be kellett látnom,hogy oda már nem érek vissza így kénytelen leszek túlélni a felmelegedett fantával.
- Egy kis szabadidőt kap mindenki. Szabi, Vivi, Cloe és Niko kérlek gyertek ide! - kelletlenül kullogtam újra a tanárnő elé aki egy elégedett mosollyal nyugtázta,hogy összeszedtük a cserediákot és éppségben vissza is hoztuk. - Köszönöm, hogy befogadjátok - pillantott végig hármasunkon majd a fiúra pillantott és egy hosszú francia szöveget darált le neki. Niko engedelmesen halgatta, de szerintem már a felénél nem figyelt túlzottan,mert sokkal érdekesebbnek tartotta a várost szemlélni. Néha bólintott, mutatva mennyire figyel.
- Baba nem veszünk jégkását?
- Dehogyisnem! Hol találtál?
- A sarki kisboltba? - húzott az említett helyiség felé. Természetesen a boltban kiderült,hogy Szabinál nincs pénz, így az ő adagját is én álltam.
- Sokkal jössz nekem! - fenyegettem meg nevetve.
- Elég neked az,hogy ittvagyok és adósságom rögtön semmibe vész - mosolyodott el huncutul egészen addig míg bele nem bokszoltam a vállába.
- Egoista vagy. Igaza van Vivinek. Ki kell tennünk téged az albérletből. Nikonak így legalább lesz helye.
- Esküszöm egy hétig én mosogatok és főzök sőt még mosok is!
- Ezekkel a feltételekkel talán maradhatsz - töprengtem el. Persze hülye lennék ha elhinném, hogy Szabi ebből bármit is megcsinál, és őszintén szólva ezért néha hálás vagyok. Egyszer mertem rábízni a mosást és akkor is a fehér felsőmből rózsaszín lett. Csak azért hagytam,hogy Szabi továbbra is az albérletben maradjon mert be kellett vallanom,hogy a felső rózsaszínben jobban mutatott rajtam. A mosogatással sem jártunk sokkal jobban, mert egészen egyszerűen mivel nem találta a mogogatószert simán vízzel mosott fel,ami persze semmit sem ért. Főzni mondjuk még nem láttam a fiút, és ezek után nem vagyok biztos benne,hogy jó vége lesz a történtnek.
Egy apró húsvéti ajándékkal szeretnénk kedveskedni nektek. Remélem mindenkinek jól telik majd ez a pár nap ami még a szünetből van. Köszönjük a sok pozitív visszajelzést a történettel kapcsolatban! Vigyázatok magatokra és továbbra is olvassatok minket!
~ Cloe szemszöge ~
Szeréncsénkre egy lány baktatott ki, és egy kis Szabis bájjal azonnal kiszedtük belőle,hol találhatjuk a francia barátunk.
- Szabi te érted a franciát? - érdeklődtem,mert bár eddig el voltunk fogalalva azzal,hogyan néz ki arra egyikünk sem gondolt, hogyan értjük meg majd egymást. Bár mindketten folyékonyan beszélünk angolul ez egy franciával szemben nem biztos,hogy előny.
- Hátha megérti a magyart - gondolkozott el - ha nem akkor elmutogatom neki mit is akarok tőle - dobta be az ötletet. Kár,hogy Szabinál egy 5 éves kiskölyök is jobban mutogat,de ezt nem tettem szóvá. Végül a 4.emeleten kénytelenek voltunk megállni. Miért nem tettek ebbe a házba liftet?? Illedelmesen bekopgtam az ajtón,amit egy kislány nyitott ki.
- Anyaaa valaki jött - kiáltotta el magát, és nemsokkal később egy 30-as évei elején járó hölgy lépett mellé.
-Gondolom Nikohoz jöttetek - mosolyodott el kedvesem,majd valamit bekiabált valószínűleg franciául. A szobából előszőr a srác lépett ki. Ébenfekete haján megcsillant a napfény szemei pedig elég dühösen villogtak. Valamit magyarázott, de semmit sem értettünk mondandójából. Hát.. Nehéz lesz így együtt lakni. Végül hatalmas csörömpölésre kaptam fel a fejem. Niko a böröndjeit rángatva akart kiférni a vékonyka kis ajtón,ami valljuk be lehetetlen, ezért ahogy a böröndök kiszabadultak a srác hasraesett. Az előtte heverő szilánkokból ítélve valami törékeny is a földhöz csapódott az esés következtében. Szegény Niko esetlenül próbálta összekapkodni a kishullott cuccait, miközben annyira zavarban volt,hogy remegett a keze. Felkaptam pár előttem lévő cuccát és a bőröndbe helyeztem. Niko hálásan elmosolyodott,majd a kislányra tekintett. Gyors puszit nyomott az arcára, majd a nőt is megpuszilta,miközben továbbra is franciául beszélt.
- Bocsánat, hogy így megzavarom a búcsúzkodást, de tud magyarul vagy esetleg angolul a srác? - nézett értetlenül Szabi akit feltehetőleg zavart,hogy nemérti miről szól a társalgás.
- Jajj, sajnálom a nagy kapkodásba elfeledkeztem. Nagy Evelin - nyújtott kezet,mire mindketten megráztuk és bemutatkoztunk. - Nos Niko pár magyar szót már megért,amit Panna tanított neki, de leginkább francia és angol szavakat használ. Értitek valamelyik nyelvet?
- Folyékonyan beszélünk angolul, a franciával pedig valahogy elboldogulunk. - bólintottam majd hátráltam egy lépést,jelzve, hogy itt az ideje a távozásnak. Niko kedvesen intett egyet, majd immáron a bőröndöket egyesével kicipelve az ajtón elindultunk megkeresni a többieket. Gyorsan küldtem egy üzenetet Vivinek,hogy nemsokára ottvagyunk egy cuki franciával amire természetesen csak egy röhögős smilet küldött vissza.
- Segíts már szegénynek! - parancsoltam rá Szabira,aki elhúzta a száját,majd elvette a kissebbik bőröndöt és látványosan szenvedni kezdett.
Örülök,hogy meet - szólalt meg némi hallgatás után. ( meet - találkozni)
- Mi is - mosolyodtam el majd a másik srácra pillanatottam. Játszotta a macsót, hogy ő márpedig milyen nagy és menő, de nem sokáig bírta. Végül elnevette magát és beszélgetésbe elegyedett újdonsült barátunkkal. A főtérre érve hamar megpillantottuk unott társaságunk. Martin éppen a szökőkút vizében parádézott, Petiék újjabb szeretetnyílvánulást mutattak be, Vivi pedig valami színes italt kortyolgatott ami feltehetőleg jégkása volt, ezért azonnal letámadtam hol vette.
- A sarki boltban adták - tette fel a kezét védekezően,nekem pedig be kellett látnom,hogy oda már nem érek vissza így kénytelen leszek túlélni a felmelegedett fantával.
- Egy kis szabadidőt kap mindenki. Szabi, Vivi, Cloe és Niko kérlek gyertek ide! - kelletlenül kullogtam újra a tanárnő elé aki egy elégedett mosollyal nyugtázta,hogy összeszedtük a cserediákot és éppségben vissza is hoztuk. - Köszönöm, hogy befogadjátok - pillantott végig hármasunkon majd a fiúra pillantott és egy hosszú francia szöveget darált le neki. Niko engedelmesen halgatta, de szerintem már a felénél nem figyelt túlzottan,mert sokkal érdekesebbnek tartotta a várost szemlélni. Néha bólintott, mutatva mennyire figyel.
- Baba nem veszünk jégkását?
- Dehogyisnem! Hol találtál?
- A sarki kisboltba? - húzott az említett helyiség felé. Természetesen a boltban kiderült,hogy Szabinál nincs pénz, így az ő adagját is én álltam.
- Sokkal jössz nekem! - fenyegettem meg nevetve.
- Elég neked az,hogy ittvagyok és adósságom rögtön semmibe vész - mosolyodott el huncutul egészen addig míg bele nem bokszoltam a vállába.
- Egoista vagy. Igaza van Vivinek. Ki kell tennünk téged az albérletből. Nikonak így legalább lesz helye.
- Esküszöm egy hétig én mosogatok és főzök sőt még mosok is!
- Ezekkel a feltételekkel talán maradhatsz - töprengtem el. Persze hülye lennék ha elhinném, hogy Szabi ebből bármit is megcsinál, és őszintén szólva ezért néha hálás vagyok. Egyszer mertem rábízni a mosást és akkor is a fehér felsőmből rózsaszín lett. Csak azért hagytam,hogy Szabi továbbra is az albérletben maradjon mert be kellett vallanom,hogy a felső rózsaszínben jobban mutatott rajtam. A mosogatással sem jártunk sokkal jobban, mert egészen egyszerűen mivel nem találta a mogogatószert simán vízzel mosott fel,ami persze semmit sem ért. Főzni mondjuk még nem láttam a fiút, és ezek után nem vagyok biztos benne,hogy jó vége lesz a történtnek.
☆Folytatás következik:
Aznap minde olyan tökéletesnek tűnt. Egy új lakótárs, a barátaim, és valahogy a jégkása is jobban esett Szabi halk nevetése mellett. Ha tudtam volna mi történik alig pár óra leforgása alatt, sírva rohanok a párnákból építettett bunkerembe akárcsak egy 5 éves kislány, amikor megtudja, hogy a szülei elválnak. Bármit megtettem volna azért, hogy anya karjai között lehessek és beszélgethessek vele. Apa favicceit hallgatva úgy nevessek,mintha valóban vicceset mondott volna,nehogy megbántsam hiú oldalát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése