6. fejezet

Sziasztok! Most én hozom a részt, ugyanis én írom Szabi szemszögét, csak eddig nem volt sok időm feltölteni az írásomat, ezért Roseway-re bíztam. De most betegség miatt nekem is támadt, tömérdek időm, na de nem húzom az agyatok, itt a rész. :)

~Szabi szemszöge~

- Ez most komoly? Vásárolni? – nevettem, mert egyszerűen hihetetlen, hogy vásárolunk. A nevetőrohamom elmúlt, ezért megöleltem Cloe-t. Szorosan magamhoz húztam, és beszívtam illatát.

- Hiányoztál…. - szólalt meg, én csak belepusziltam a hajába, és melegség áramlott át most, vagyis végre a testemen. Igaz, eszméletlenül fáztam, de ő fontosabb. Pátrisz megragadta Cloe karját, és húzta maga után a boltba, a pocakos pedig rajtam rántott egyet, amitől vagy egy métert repültem, de semmi gond. Beléptünk az áruházba, és a szemem úgymond káprázott, mert amennyi csicsa, és flitter, meg ilyen fajta csillám, olyan fajta csillám volt minden ruhán. Cloe és Pátrisz elindultak a női osztály felé, én meg a pocakos, pedig a férfi felé.

- Amúgy a nevem Piritusz. - nyújtotta felém bazinagy kezét, a pockos.
- Öhm... - nem elég egy Pátrisz nevű csaj, még egy Piritusz nevű pasas is kell, ezek mégis honnan jöttek? Megráztam a kezét, mivel ő tudja a nevem, vagyis gondolom, hisz elrabolt, és az valószínűleg névhez is kötött; avagy csak úgy elrabolnak embereket, random....
- Na, vennünk kell neked egy öltönyt, egy nadrágot, egy kabátot, egy alsót, és egy pólót. - nézett bele egy papírosba, amely gondolom a bevásárlólista volt. Ő elindult az öltönyök, és vasalt nadrágok felé, ami nem igazán az én stílusom, de hát ez van. Elvette a méretem, amin meglepődtem, ez honnan tudja, hogy én milyen méretű ruhákat hordok? Lehet magához hasonlított, és ezért rájött, hogy nekem nem XXL-es ruha kell, hanem L-es.
- Próbáld fel. - dobta hozzám a ruhadarabokat, én bementem a tőlünk pár méterre lévő fülkébe, majd felvettem, és tökéletes volt rám. Aztán kimentem, és láttam, hogy újabb ruhákkal nyargal felém, azokat is a kezembe nyomta, és ugyanaz a sors várt rájuk. Majd kimentem, és a pénztárhoz baktattunk. Cloe már ott állt, kezében piros csipkés trikóval, ami mit ne mondjak alig takarhatott valamit. Emellett pólók, nadrágok, zoknik, és egyéb ruhák is honoltak alkarjára terítve. Cloe lesütött szemmel állt, és arca rezzenéstelen volt, amíg Pátrisz és Pritusz azon kezdtek el vitatkozni, hogy ki az okosabb, én közelebb léptem Cloehoz.
- Ez meg mi? - vettem el a trikót, és kérdően néztem rá.
- Nem tudom, Pátrisz vette le a helyéről. - nézett a szemembe, én visszaraktam kezébe.
- Biztos nekem kedveznek. - nevettem fel halkan, de sajnos a jelek szerint nem volt elég halk, ugyanis kedves kis "barátaink" felénkfordultak, és a pocak rántott rajtam egyet, ami által előrerepültem egy-két centimétert. A pasas, kirángatott a boltból, és bedobott a kocsi hátuljába, és akkorát puffantam, hogy szerintem kint is lehetett hallani. Csak feküdtem a sötétben, és vártam, hogy Pátrisz meghozza Cloet. Átölelni akartam, semmi mást, csak karjaim között tudni, és hátán pihentetni kezem, de tudtam, hogy ez még sokára lesz. Fel szerettem volna tápászkodni, de egy halk nyögést adtam ki, mivel belenyúltam valami igen szúrósba, elkezdtem hirtelen émelyegni, hátrapuffantam, és ennyi, semmi más nincs, remegtem, szívem jobban kalapált, nem tudtam mi van velem...