Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen későn jelentkezem csak a folytatással, de egyszerűen annyira el voltam havazva, hogy nem volt időm kirakni nektek a folytatást. Ma azonban rögtön két résszel is érkeztem amihez jó olvasást kívánok!
*Szabi szemszöge*
Csak feküdtem, testem biztosan hideg volt, még a kockáim is... Úgy éreztem magam, mint egy élőhalott, de reménykedtem benne, hogy Cloe jól van... Olyan sötét volt, minden csendes, csak Cloe szuszogása zavarta meg a már-már ténylegesen költői csendet.
- Cloe, te még élsz? -fordultam oda hozzá, mely eléggé gyötrő fájdalommal járt, de érte megéri.
- Hát... Nem igazán.. -nyögte ki, majd csendben volt. Ez eszméletlen rémisztő volt, mert ő egy lepcses szájú fruska, akinek aztán tényleg be nem áll a szája.
- Hé, nehogy nekem meghalj! -ordítottam ijedtemben.
- Nem fogok.. De most hagyj, nagyon fáj a hátam, és a fejem is sajog. -mondta, majd ismét kussban volt.
- O-oké, de kérlek ne menj el. -mondtam, majd lehunytam a szemem. Ezt sosem képzeltem el, mármint, hogy tehetetlenül fekszek egy kocsi hátuljában, elrabolva. Hát ez aztán nem leányálom, az is biztos.. Félek, hogy meghalok... De legalább Cloe él, és ez felvidít. Bárcsak láthatnám, de szemem le van kötve, egy bársonyosan puha anyaggal, mely, ha jól láttam kékes-feketés színű; bár az utcán sötét volt, a lámpák fénye nem volt túl erős. Miközben ezen elmélkedtem gondolom megérkeztünk ideiglenes „szállásunkra” , ezt abból az okból kifolyólag gondolom, hogy egy puffanást hallottam, és kis fény szűrődött át szemfedőmön, amely eddig nem volt a beltérben.
Kissé megrémített a hang, amelyet hallottam, de ha mondjuk egy sztriptízbárba vezet ez a rabdósdi, szerintem túlélem.
- Akkor vigyék oda. -szólalt meg egy férfi hang, majd levették rólam a szemfedőt, és így láthattam Cloet. Ezt követően valaki hátulról meglökött, és így lendületemben, kipördültem az autóból.
- Szeretlek Baba. -mondtam szinte könnyes szemmel Cloenak, de reakcióját már nem láthattam, mert engem jobbra, míg őt balra vezették. Egy sötét folyosón vittek, a cellámhoz, amely mályva színű fala, valamilyen szinten melegséget éreztetett a rabbal, vagy kivel. Sajnos, ez a valaki én voltam, a rab.. Belöktek a cellába, becsukták kulccsal az ajtót, és egyedül hagytak, a gondolataimmal, melyek most nem a nőkön, a pián, vagy éppen a nemi érintkezésen forogtak, hanem egy számomra fontos lányon, Cloen. Halk csoszogások nesze zavarta meg néha a cellára telepedő csendet. Egy ideig csendben tűrtem a számomra idegesítő zajt, majd az ajtóhoz lépve mérgesen ráütöttem egyet.
- Baj van haver? - nézett rám egy középmagas pocakos ürge.
- Szerinted? - néztem rá dühösen.
- Nyugodj már le. Úgysem tehetsz semmit. Legalább ne rongáld meg azt a keveset ami van. - oltott le egy pillanat alatt, én pedig cserébe újra belerúgtam az ajtóba. Már csak a dac kedvéért is. A válasz egy kissé sem kedves formában érkezett. Keze nagyot csattant arcomon, miközben egy jól bemért rúgással a sípcsontom közepét találta meg. Fáradtan rogytam a földre miközben folyamatosan káromkodtam. Remélem ez az ember nem találta meg még Cloet. Ha én egy apró dühkitörésért ekkorát kaptam... Tehetetlenül ültem a földön és egy palack vizet rugdostam amit nemsokkal ezelőtt egy nő hozott nekem.
- Ezt vigye el Cloenak. - nyomtam a kezébe a pulcsim.
- Neked is szükséged lesz rá. - rázta meg a fejét.
- Szeretlek Baba. -mondtam szinte könnyes szemmel Cloenak, de reakcióját már nem láthattam, mert engem jobbra, míg őt balra vezették. Egy sötét folyosón vittek, a cellámhoz, amely mályva színű fala, valamilyen szinten melegséget éreztetett a rabbal, vagy kivel. Sajnos, ez a valaki én voltam, a rab.. Belöktek a cellába, becsukták kulccsal az ajtót, és egyedül hagytak, a gondolataimmal, melyek most nem a nőkön, a pián, vagy éppen a nemi érintkezésen forogtak, hanem egy számomra fontos lányon, Cloen. Halk csoszogások nesze zavarta meg néha a cellára telepedő csendet. Egy ideig csendben tűrtem a számomra idegesítő zajt, majd az ajtóhoz lépve mérgesen ráütöttem egyet.
- Baj van haver? - nézett rám egy középmagas pocakos ürge.
- Szerinted? - néztem rá dühösen.
- Nyugodj már le. Úgysem tehetsz semmit. Legalább ne rongáld meg azt a keveset ami van. - oltott le egy pillanat alatt, én pedig cserébe újra belerúgtam az ajtóba. Már csak a dac kedvéért is. A válasz egy kissé sem kedves formában érkezett. Keze nagyot csattant arcomon, miközben egy jól bemért rúgással a sípcsontom közepét találta meg. Fáradtan rogytam a földre miközben folyamatosan káromkodtam. Remélem ez az ember nem találta meg még Cloet. Ha én egy apró dühkitörésért ekkorát kaptam... Tehetetlenül ültem a földön és egy palack vizet rugdostam amit nemsokkal ezelőtt egy nő hozott nekem.
- Ezt vigye el Cloenak. - nyomtam a kezébe a pulcsim.
- Neked is szükséged lesz rá. - rázta meg a fejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése